Egykor és most.
Siófok városközpontjának új építészeti értékei
A rendszerváltást követően Siófok építészete rohamosan nő, különösen igaz ez napjainkra, amit a statisztikák is alátámasztanak. A mennyiségi változások azonban nem feltétlenül kapcsolódnak össze a minőséggel, ezt bizonyítja a gombamód szaporodó apartmanházak némelyikének látványa.
Az elmúlt három évtizedben akár a karizmatikus épületek terén is voltak sajnálatos veszteségek (például a Hableány étterem, Orion bár, Motel étterem, a volt Kenyérgyár – remek kulturális kiállítótereivel), de születtek a város arculatát meghatározó nagy rekonstrukciók (Víztorony) és teljesen új építészeti értékek (pláza, könyvtár, Makovecz-templom).
Ebben a rövid írásban csak arra vállalkozhatunk, hogy a városképet leginkább meghatározó Fő tér három legmarkánsabb, közel egy időben, 2011−2012-ben elkészült épületén keresztül mutassuk be a pozitív változásokat. Ugyanekkor zajlott az egész tér rekonstrukciója, amelynek tervezője az Arker Stúdió Kft. volt.
A meglehetősen heterogén építészeti megoldásokat mutató megújult Fő tér épületei közül a közvéleményt leginkább a pláza osztja meg, pedig ez az, amely komoly nemzetközi elismerést is kivívott magának. Napjainkban is gyakori, hogy az építész szakma véleménye és a közízlés nem találkozik össze, sőt szakmai berkeken belül is folynak viták. Még mindig sokan nem hajlandóak elfogadni azt a természetes tényt, hogy minden korszak kitermelt maradandó értékeket (ilyen például az 1956-os siófoki Meteorológiai Obszervatórium, Molnár Péter munkája), és a korszakoknak ezeket a lenyomatait kötelességünk megőrizni, valamint saját korunk funkciónak, anyagainak, technológiai lehetőségeinek és formáinak alkalmas épületeket létrehozni.
A legendás, egykor közkedvelt Sió Áruház (tervezője Tiry György, Közti, 1970) helyére került a Sió Pláza. A 2008-ig, csaknem 30 évig működő régi ÁFÉSZ-áruházra ma is többen nosztalgiával gondolnak – bár nem feltétlenül építészeti értékei miatt. Nevében és kínálatában is őrizte a tájjelleget, itt lehetett kapni a házikenyér jellegű népszerű Sió-kenyeret. Nemcsak az élelmiszerrészleg friss áruja miatt keresték fel előszeretettel, hanem a szinte családias légköre is közrejátszott ebben. Egy időben köszönőember fogadta a látogatót a bejáratnál. Az emeleti szint ruhaosztályán az országban elsőként volt lehetőség önkiszolgáló vásárlásra. 1981-es bővítését követően 5000 m2-en 12 osztályon 70 milliós árukészlettel várta vásárlóit. A megye legnagyobb áruháza egykor 150 dolgozót is foglalkoztatott, és igen magas, 160 milliós forgalmat bonyolított le.
A 18 600 m2-es új háromszintes épület minipláza, de így is a Balaton-part legnagyobb bevásárlóközpontja, amely társaihoz hasonlóan a kor elvárásainak megfelelően már több funkcióval bír: egyszerre kereskedelmi, kulturális és közösségi tér. A Sió Pláza tervezője, Kendik Géza (A4 Építész Stúdió) úgy nyilatkozott, a céljuk azt volt, hogy valami olyat hozzanak létre, amiről beszélnek az emberek, szeretik vagy utálják, de közömbösök nem lesznek iránta.
A térre néző oldala ún. kulisszahomlokzat, hiszen az üvegfal előtt húzódó pókhálószerű fém homlokzati elemei lebonthatóak, cserélhetőek az új igényeknek megfelelően. Ennek izgalmas vonalvezetése sokakat egy ajándékdoboz, díszcsomag szalagjaira emlékeztet. Ez a vonalháló végül is fehér színt kapott, de arany és fekete színtervek is készültek. Mivel a 80 méter hosszúságú térfalat kisebb elemekre osztja, nagy szerepe van abban, hogy mérete ellenére mégsem a pláza dominálja a főteret. A nagyvonalú és elegáns bejárati oldal mellett a tervezőnek kiemelt figyelmet kellett fordítania a tetőre is, hiszen szinte 5. homlokzatként funkcionál – tekintettel arra, hogy a Víztoronyból teljesen belátható. Fehér fémlemez borítást kapott, amelyet középen, az átrium felett üvegtető oszt ketté. A gazdasági bejáratának nyugati, nyílászáró nélküli homlokzata zöldfallá, azaz növényekkel felfuttatott vertikális kertté alakul, ami egyedülálló Siófokon.
A tér felőli homlokzat vagányságát, egyediségét a belső tér már nem követi. A földszinten és az első emeleten találhatóak az üzletek; a felső, 3. szinten kapott helyet a hiánypótló, kéttermes, 3D-s, 4K-s rendszerű mozi, az éttermek, a főtér felé nyitott terasz; az épület és a tér alatt üzletek és egy közel 200 férőhelyes mélygarázs.
A pláza épületének nem csak az ötletes, egyedi főhomlokzat az érdeme. Különbözik a befelé nyíló, tömör falakkal körülhatárolt társaitól: üvegfala a főtérre nyit. Sőt, átjárható lenne a Kálmán Imre sétány felől is, ahol − a régi és az új harmonikus találkozásának jegyében − az északi oldalán eredeti állapotába visszaállítva áll a klasszicista Sörbár könyvesboltként funkcionáló tömbje, amely eredetileg a Balaton Szálló (1895) étterme volt.
A Sió Pláza bekerült a 2012-es Atlas of World Architecture című kiadványba, amelybe az egész világ 500 legjelentősebb, az előző öt évben elkészült kortás épületét válogatták be. Olyan sztárépítészek munkáival együtt szerepel a Világ építészetének atlaszában, mint Zaha Hadid.
A könyvtár jogelődjét 1947-ben alapították, az intézmény többszöri költözés után (Sió u. 2., Fő u. 65., Kálmán Imre sétány) 1976-ban került a frissen felavatott Siófoki Városi Járási Művelődési Központ és Könyvtár épületébe – amely napjainkban várhatóan civilházként újul meg −, majd 2011-ben a mostani, 5. helyére. Az utolsó költözése előtt helyzetének megoldása már égetően szükségessé vált a helyhiány, a szolgáltatások bővülése, az új funkciók, az egész régióban betöltött szerepe miatt.
A könyvtárra még 2002-ben írt ki országos pályázatot az önkormányzat. A nyertes pályamű olyan tervezőket utasított maga mögé, mint a magyar high-tech fenegyereke, a kétszeres Ybl-díjas egyetemi tanár Virág Csaba, aki üvegruhába burkolta volna az új épületet.
A nyertes Kokas Ignác és Balog Farkas Csaba (Kokas Építész és Településtervező Iroda Bt.) lett. Az indokok között szerepelt az épület helyszínrajzi elrendezése, az egyszerű térfal- és tömegképzése; értékelték, hogy alkalmazkodik a környező épületekhez, mentes a túlzott építészeti elemektől, könyvtártechnológiai szempontból előnyösek a belső elrendezési megoldásai, alaprajzi kapcsolatai.
2007-ben koncepciót kellett váltani, hogy végre elindulhasson az építkezés. Ugyanis a beruházó bank kihátrált a projektből, és az egész földszint magánberuházó kezébe került, így a könyvtár területe egyharmadával lecsökkent. Pedig a városlakó örömmel képzelne a földszintre egy irodalmi kávéházat, vagy szívesen letelepítené ide a hírlapolvasót. Így viszont a tér keleti részén levő saroktelken, a parkoló helyén megvalósult Balatoni Regionális Történeti Kutatóintézet és Könyvtárban az első szinten kapott helyet a felnőttkönyvtár, a helytörténeti gyűjtemény és kutató, a hírlapolvasó, a 80 személyt befogadó 45 m-es előadó- és konferenciaterem, a szinteltolásos galérián pedig a számítógépes részleg. Egy szinttel feljebbre tervezték a gyerekkönyvtárt, a foglalkoztatót és a tetőteraszt, valamint az irodai blokkot. A pinceszinten helyezkedik el a tömörraktár, ahová szintén lifttel lehet lejutni. A belső terei tágasak, letisztultak, az elegáns egyedi bútorok illeszkednek a könyvtári hangulathoz.
A két épületrész közötti hasadékban kapott helyet a magasan elhelyezkedő bejárat. Az ide vezető lépcsőzet az épület talán legnagyobb gegje, nem zárt lépcsőházba került, hanem hívogató teremlépcsőként impozánsan vezet fel a könyvtári szentélybe – hangsúlyozva a földszinti üzlettől való elkülönülését. Külső burkolata mészkő, üveg és nagytáblás falemez. Érdekessége a Molnár János siófoki mérnök tervezésében készített napóra, aki kihasználta azt a ritkaságot, hogy az épület egy része egy másik falán kijelölt skálára vet árnyékot. Távlatokban praktikus lenne összekötni egy zárt folyosóval a Kálmán Imre Kulturális Központtal − városi rendezvények, konferenciák megtartására.
Az 1706 m2-nyi terület több mint duplája a réginek. Az új épületben immár tágas, kulturált környezetben együtt működhet a felnőttkönyvtár és a sétányról beköltöző gyermekrészleg, és nincs szükség külső raktárakra. Megszűnt a szabadpolcok zsúfoltsága (igaz, kevesebb dokumentum szabadpolcos, mint a régi helyen), és a terei alkalmasak arra, hogy megfeleljenek a könyvtárak újabb funkcióinak. Azonban félő, hogy a könyvtári állomány hamarosan kinövi a két szintet, nem hiába tervezték eredetileg háromszintesre.
A megújulás példája a város szimbóluma, a Víztorony. A 19−20. század fordulóján a siófoki fürdőkultúra, a nyaralóépítkezések, az urbanizáció fellendülésével szükségessé váltak különböző infrastrukturális beruházok a városban. A község vezetősége versenypályázatot hirdetett többek között az ivóvízellátás gondjának a megoldására. Ennek keretében 1912-ben Gut Árpád és Gergely Jenő budapesti vasbetontervező mérnökök tervezték és kivitelezték a jelenlegi pontos mérések szerint 41 m magas Siófoki Víztornyot az egykori Darányi téren, amely az évek folyamán Siófok jelképévé vált. Magasságáról eltérő adatok szerepelnek a forrásokban (40−45 m).
Gut több víztornyot és betonszerkezetű épületet tervezett Magyarországon. Érdekesség, hogy 1921-ben kivándorolt Izraelbe, ahol tel avivi irodájában folytatta a víztornyok tervezését, örökösei tovább vitték és mai is létezik a Gut-féle statikus iroda.
Milyen jelentőséggel bírt a Víztorony megépítése? Erről így számolt be a Budapesti Hírlap 1913-ban: „Siófok az idén rendkívüli változásokon megy keresztül. A község nagy anyagi áldozattal megépíti az általános vízvezetéket és csatornázást, amely a község egész területére meg a fürdőtelepre egyaránt kiterjed… A tiszta víz, amelyet mélyen fúrt kutakból nyernek, elektromos hajtású szivattyúk segítségével a Darányi téren elhelyezett 40 méter magas monumentális víztoronyba nyomnak föl, honnan azután a hálózatba kerül. A csatornázás modern szennyvíztisztító teleppel van kombinálva, s a teljesen megtisztított szennyvíz a Sió csatornába nyer lefolyást a község határán túl. E közművek létesítésével Siófok kielégítette azokat a kultúrigényeket, amelyeket a modern kor gyógyfürdőhelyekkel szemben egyáltalán támaszthat.”
A 30-as évek első felében átépítették a Víztornyot a budapesti Kurz Rt. tervei alapján, ugyanis a vizet ekkor már a Balatonból nyerték. A 2. világháború idején egy páncéltörő ágyú lövedéke megrongálta, mert itt helyezkedett el a németek tüzérségi megfigyelő állomása. 1946-ban sikerült helyreállítani. 1988-ban alpinista módszerrel végeztek rajta felújítási munkálatokat: kijavították a szerkezeti hibákat, és lefestették.
A város vízellátásában az 1970-es évekig kapott szerepet. A város tulajdonában lévő épületben ezt követően utazási iroda működött – a tetején kilátóval. Ez a funkciója jelenleg is fennáll: többek között Siófok város Tourinform City Tours utazási irodájának ad helyet a földszinten és az első emeleten.
Mintegy száz év alatt sokat romlott a Víztorony állaga, így a 2010-es évek elején felújításra került a siófoki Pápay Építész Kft. tervei alapján. A pontos felméréseknél derült ki, hogy a torony az északi oldal felé dől, persze nem olyan mértékben, mint például a pisai ferde torony, hanem szemmel észrevehetetlenül, mindössze 7 cm-t tér ki, ami építési hiba. Ebből nőtt ki az a városi pletyka az átépítés idején, hogy megsüllyedt a Víztorony.
A tervezéskor a lokálpatrióta építész, Pápay György figyelembe vette az épület helyi védettségét, és eredeti formájában meghagyta. A fejrész ablakait kivágták nagyobb méretűre, hogy megfeleljen az új funkcióknak. Az üvegfal osztása megegyezik a régi betonpillérek karakterével. A kihasználatlan vasbeton tartályt elbontották. A Víztorony felső szintjeiben egy kávézó-kilátót és a fölött egy forgó padlózatú interaktív teret, az épület magrészén két látványliftet alakítottak ki, amelyek az épület jellegét nem befolyásolják. A földszinti épületrész bejáratánál egy tiszta üveg-alumínium-acélvázas szerkezettel megnövelték az épületet, így mint utazási iroda és kávézó reprezentatív bejáratot kapott. Az épület közepére egy üvegezett szintet építettek be. A felső szinten lévő rossz állapotú körterasz alacsony betonkorlátja elbontásra került, és a körterasz szélesítésével 1,8 m magas edzett üvegezett korláttal egy szélesebb kilátóteraszt tervezett az építész. Az üvegbővítmények átláthatósága biztosítja az eredeti épület látványát. Az igényes üvegtervek Stocker Györgynek, a BME tanárának köszönhetőek. A bejáratok és a környezet terve a Fő tér rendezésével összhangban készült.
A panorámaliftek kialakítása nem tűnt egyszerű feladatnak. A korábban próbálkozó tervezők egy a Víztorony mellé felhúzott külön toronyba építették volna be a liftet, a két torony tetejét pedig híd kötötte volna össze. A déli, fagymentes államok látványliftépítési szokásait sem lehetett követni: a torony oldalában futó független liftek esetén a hőmérséklet nem csökkenhet 5 0C alá.
A Víztoronyról kevesen tudják, hogy régen tűzfigyelő helyként is funkcionált. Most pedig meg kellett oldani a tűzvédelmét is. A katasztrófavédelem által először javasolt vízfüggönyt nem lehetett technikailag kivitelezni. Így tűz esetén a föld alatt elhelyezett nagy méretű víztartályból kerül oltóvíz a torony tűzoltó rendszerébe.
Az építkezés során ügyeltek a madárvédelemre is. Az üvegfelületekre nem matricákat ragasztottak, hanem esztétikusabb és megbízhatóbb megoldáshoz folyamodtak: olyan elektromos riasztóberendezést alkalmaztak, amely több méterre távol tartja a madarakat a számukra veszélyes üvegtábláktól.
A rekonstrukció szép példája annak, hogyan lehet régi épületet úgy helyreállítani, hogy ne sérüljön műemlék jellege, ugyanakkor a modern elemek ötvözetével 21. századi igényű, funkciójú legyen; hogyan lehet egy ipari jellegű épületet esztétikus városjelképpé formálni.
A Víztorony az ide látogatók fő tájékozódási pontja, a város legfőbb látványossága, ahonnan élvezhető a balatoni panoráma, és amelynek közvetlen környéke kulturális, szórakoztató és sportprogram helyszíne. Aki ellátogat Siófokra, biztosan lefényképezi a város szimbólumát, ezért az internetet is elárasztották a Víztoronyról készült fotók.
A városközpontban a Fő tér régebben, 2012 előtt Szabadság térnek nevezett részén ekkor több mint 6 milliárd forintnyi fejlesztés valósult meg uniós támogatással, magánerőből és önkormányzati forrásból. A projektek sikerességét jelzik az elismerések is. A pláza külföldi visszahangja mellett a XV. Magyar Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázaton a Magyar Urbanisztikai Társaság különdíját érdemelte ki a város, a tervezők és a kivitelezők. A 100 éves Víztorony elnyerte a Somogyország Kincse címet.
Említésre méltó, hogy a Fő tér többi épületének a megújulása is a rendszerváltás utáni időszakra esik, ennek következtében szinte teljesen átalakult a városközpont. Az Átrium Üzletház (Bordács László, Molnár Tibor, Rózsa Erzsébet, Közti Rt.) a helyét, az egykori Gizella-udvart idézi meg. A pláza és a Hock János köz közötti üzlet- és lakóház Ratku Mihály (Ramiép Invest Kft.), a legendás Népbolt Pártényi Gyula tervei alapján újult meg. A Víztorony Üzletház Ripszám János munkája. A három bank (CIB, Budapest, OTP) új épületét és lakóházát Pápay György, Tóth László (VollPlan Kft.), illetve Szabó János (Megina Építész Stúdió Kft.) tervezte.
Somogyi Erika
